Blog

Hangszedő alapok – 1. rész

Hancsicsák Mihály/MARTECH Dinamikus gitár hangszedő. A ma oly ismert hangszer alkatrész általános elterjedésétől még nem telt el száz év. Pedig felépítését tekintve egy végtelenül egyszerű szerkezetről van szó, mely az elektromágneses indukció elve alapján működik. Mint oly sok estben, a hozzá nem értés eredménye a túlmisztifikáltság lesz, nincs ez másképpen itt sem. Mi is az az indukció? Minden árammal átjárt vezető (másképpen fogalmazva, áram alatt lévő bármilyen elektromosságot vezető drót, fém, stb.) körül – attól függően, hogy egyen-, vagy váltóáramról van szó – kialakul egy statikus, vagy váltakozó mágneses tér. Logikusan kikövetkeztethető, hogy az egyenáram statikus teret, míg a váltóáram váltakozó teret hoz létre maga körül. A hangszedő esetében váltakozó irányú áramról van szó, így a továbbiakban csak ezt tárgyaljuk Ha egy szál drótot áram alá helyezünk, akkor ez a mágneses tér mérhető körülötte. Húzzunk most ki mellé még egy drótot (értelemszerűen ebbe nem vezetünk áramot) és a két végén mérve azt fogjuk látni, hogy egy gyengébb, váltakozó feszültségű áram jelenik meg. Hogyan is történik ez? Az elektromossággal átjárt első vezetőnk körül váltakozó mágneses tér alakul ki, mely hatással lesz a másik drótunkra, s abban ennek hatására áram indukálódik. A két drót a mágnesességen keresztül kapcsolódik össze, megosztják a mágneses terüket egymás között. Mindenki ismer ilyen elven működő, általánosan elterjedt eszközt, ez a transzformátor. A trafó azonnal magyarázatot ad arra, miért van szükség sok-sok tekercsre: az indukció hatásfokának növelése a cél. Míg egy trafó (értsd transzformátor) esetében használható közös fém test, addig a gitárnál ez nem megoldható.

De, hogyan is működik a gitár hangszedője? Az elvből az következne, hogy vagy mágneses húrt kellene használni ami majd áramot indukál egy tekercsben, vagy egy erős mágnes felett mozgó húrból kellene kinyernünk az áramot. Nos, egyik sem a legjárhatóbb út. Akkor hogyan lesz a húr mozgásából áram? Emlékszünk: az egyenáram statikus, vagyis nem változó mágneses teret hoz létre maga körül. Ez a helyzet egy permanens (állandó) mágnes esetében is. Ha ebben a mágneses térben mozgatunk egy vezetőt (vagyis felcserélhető az áram váltakozása a vezető mozgásával), akkor abban áram indukálódik. Igen ám, de nem használhatunk nagy és nehéz mágnest, és a húr-mágnes távolságnak, valamint a húr hosszának, keresztmetszetének, és a mágnes elhelyezkedésének köszönhetően, igen kis, számunkra használhatatlan áram indukálódik benne. A megoldást egy újabb vezető szolgáltatja. Tekerjünk a mágnesünk köré sok-sok menettel drótot, és a húr mozgását használjuk csak vezérlésre, ne abból akarjuk kivenni az indukálódott áramot. Mert mi történik, ha megpendítünk egy húrt? A statikus mágneses teret a mágnesezhető fémek mozgásukkor magukkal húzzák, magyarán a mágneses tér a húr mozgásával együtt fog rezegni. Ez a rezgő mágneses mező fog majd áramot indukálni a köré tekert jó hosszú drótban, s minél hosszabb a drót, annál nagyobb áramot kapunk eredményként. És készen van a hangszedőnk. A rezgő húr megrezgeti a hangszedő mágneses terét, s ez a rezgő tér indukál áramot a tekercsben. Ennyi.

Otthon bárki készíthet hangszedőt, működni fog! Az elvből egyértelműen következik, hogy erősebb mágnes, vagy nagyobb menetszám (hosszabb drót) használatával, nagyobb jelű hangszedő készíthető. Hogy miért nem készítenek bika mágnessel szerelt, bazi hosszú dróttal tekercselt hangszedőket mégsem? Mert amit nyerünk egyik oldalon, elveszítjük a másikon, sajna. A fizika egyik alapja a kölcsönhatás törvénye, amit hétköznapi nyelven akár így is megfogalmazhatnánk: büntetlenül nem tehetünk semmit, minden vissza fog hatni. Minél erősebb mágnest kezdünk használni, az annál erősebben fogja visszahúzni a rezgő húrt – magyarán csillapítani annak rezgését –, s a hangkitartásunk, a sustain csökkenni fog. Másik oldalról, minél hosszabb drótot tekerünk fel – vagyis minél több menetszámunk lesz –, annál inkább szűrőként (a hangfalak hangváltóinak egyik eleme szintén a tekercs) fog viselkedni, s vágni fogja a magasakat. Most már érthető a probléma ugye? Nem növelhetjük büntetlenül a kimeneti jelszintet egyik megoldással sem, mert az a megszólaló jel kárára fog menni. Az egyszerű elven működő hangszedőnk innentől kezd majd bonyolódni, de erről majd a folytatásban…

Folytatása következik…

Kövesd facebook-on is a M A T – Mishi´H Audio Tuning / Martech Guitar Tuning oldalát!

Back to list

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .