Hangszedő alapok 2.

Hancsicsák Mihály/MARTECH Az előző részben a hangszedő felépítését ismertettem, ami gyakorlatilag a singe coil hangszedők ismérve is egyben. Sajnos olyan az élet, hogy ami egyszer jól jön, az másik alkalommal bosszantó tud lenni. Míg az elektromos árammal először kísérletezőket főképpen a légköri elektromosság zavarhatta, ma már az lenne a csoda ha találnánk zavarmentes helyet. A hálózati tápvezeték a falban, hosszabbítók, működő transzformátorok (ne feledd, hogy a kikapcsolt készülék áram alatt lévő tápegysége attól még működik!), s alapjában véve a működő elektromos eszközök mindegyikét elektromágneses mező veszi körül. Mivel a teljes távközlés (adó-vevő), függetlenül, hogy analóg, vagy digitális az indukció elvével kapcsolódik egymáshoz, gyakorlatilag elektromágneses mezőkben éljük életünket.

Miért kellett ez a bevezető? A dinamikus hangszedő az elektromágneses indukció elvén működik. Ez jó. Viszont az elv nem válogat hasznos és haszontalan jelek között. A hangszedő tekercsében ugyanúgy áramot indukálnak a külső elektromágneses mezők, amelyek aztán zajként jelennek meg a hangképben. Ezt a gyakorlatban úgy tapasztaljuk, hogy az egytekercses (single coil) hangszedővel szerelt hangszerünk (pl. egy Strato) hangja zajos lesz, ami az előerősítés növekedésével (értsd: torzító) fokozódni fog. A kéttekercses, humbucker hangszedők ezt a problémát tudják kiküszöbölni, igen jó hatásfokkal. Hogyan is működik a humbucker? Nagyon könnyű megérteni a következő módon. Vegyünk két átlátszó lapot (zsírpapír, műanyag fólia, stb.), ezek fogják jelképezni a humbucker két tekercsét. Rajzoljunk egy kétdimenziós koordináta-rendszert mindkét lapra. Ha a két tekercs mágnese azonos irányba mutat (Észak-Észak), akkor az indukált jel a nulla ponttól egyszerre (most tekintsünk el a tekercsek fizikai távolságától) fog növekedni és csökkenni. A külső elektromágneses zavar a tekercsekben szintén egyformán indukálódik, vagyis egyszerre növekszik. A két jelet többféleképpen összeadhatjuk, de az érthetőség kedvéért most a megoldásra koncentrálunk.

Ha ki akarjuk oltani a zavart, akkor ellen-fázisba kell fordítanunk. Fordítsuk meg az egyik lapot 180 fokkal fejjel-lefelé, és tegyük fedésbe a másikkal. Mivel átlátszóak, jól látható, hogy mindkét jel kioltja egymást (egyszerre futnak ellenkező irányba). Ez nem megoldás. Ha viszont megfordítjuk az egyik tekercs mágnesét, és ellenkező végponttal kötjük be a tekercset akkor mi történik? Míg az első tekercsben a nulla ponttól felfelé indul a jel, a másikban ellenkező irányba történik mindez. Míg a húrunk a mágnesünk mezejének befolyásolásával, magyarán mozgatásával indukálja a jelet, és így ellentétes fázisú áram keletkezik, addig a külső mágneses mező direkt a tekercsben indukálja az áramot, ami viszont azonos fázisban indukál majd áramot. Érthetőbb, ha megint a lapjainkhoz fordulunk. Az egyik lapon a gitárunk jele felfele indul, a zaj jelével együtt. A másik lapon azonos amplitúdóval ellenkező, negatív irányba indul a gitár jel, de a zaj marad pozitív irányú indulással. Ha most megfordítjuk 180 fokkal a lapokat, és egymásra tesszük őket, akkor azt látjuk, hogy a jelünk azonos fázisba kerül, míg a zaj pont ellen fázisban lesz, vagyis kioltja magát. Ennyi.

Kövesd facebook-on is a M A T – Mishi´H Audio Tuning / Martech Guitar Tuning oldalát!